I.

I.

 Már megint hétfő. Az óra kegyetlen hangerővel szólalt meg Kiss you hangján. Minden nap öröm volt Zayn hangjára ébredni, de ma valahogy nem. A végén mégis kitápászkodtam ágyamból és megindultam a fürdőszoba felé. Kis rémület fogott el mikor megláttam a tükörképemet. Fogtam a fésűt és elkezdtem egyenesre fésülni gubancos tincseimet. Közben egyre jobban emésztett a gondolat, hogy elég rémes az arcom is. Soha nem szoktam sminkelni magam suliba, de ma valahogy muszáj volt. A  korrektor,  pirosító segített és visszanyertem emberi arcom.Mikor öltöztem véletlenül az órára pillantottam. Jézusmária! Hét óra! Hogy fogom elérni a negyed nyolcas buszt? Szaladtam le az emeletről, húztam a cipőm és indultam volna amikor...
- És a reggeli? Képes lettél volna elmenni reggeli nélkül?
 Becsaptam az ajtót. Utána még egy negyed óráig csörgött a telefonom, mikor kikapcsoltam aztán újra be, de akkor már Keresztanyám békén hagyott és tudtam nyugodtan zenét hallgatni.

Suliban

 Mikor beértem az osztályba a lányok szokásos körben álltak hátul a könyvespolc előtt. Nem mentem hátra hozzájuk. Ledobtam a táskámat a padnak, előkotortam a biosz felszerelésemet, majd keresztbe fektettem rajta a kezeimet, a fejemet pedig ráhajtottam.
-Nicsak, már nem is köszönünk.- kelt fel barátnőm hangja. Sose értettem. Ő mindig olyan rettentően kirobbanó formában volt. Szőke kicsit hullámos tincsei félig a füle mögé voltak tűrve, félig a dekoltázsába lógtak. Igazából kicsikét irigy vagyok rá, mert nálam soványabb és okosabb, sportos testalkattal és rendkívül bájos arccal rendelkezett, ami bennem nem egészen volt megtalálható.- Mióta megtudtad, hogy Anna nem az igazi anyukád.... szóval mióta kiderült... hogy... a szüleid.... meghaltak gázmérgezésben azóta folyton magadba zárkózol, csöndes vagy és totál megijesztesz.
- Jó, tehetek róla, hogy 16 évesen kell megtudnom a szüleim halálát egy olyan embertől akit egész idáig az anyukámnak hittem?
-  Részben igazad van, ez tényleg nem volt túl szép tőle, de ha belegondolsz az ő helyzetébe is akkor megérthetnéd, hogy akkor nem hittél volna neki és hálás lehetnél, amiért saját gyerekeiként kezelt téged és a testvéreidet is. De nem ezt akartam mondani....- megszólalt a csengő- következő szünetben elmondom.
- Rendben.
 Egész órán Nina mondatai jártak az agyamban. Már 2 napja, hogy nem gondolkoztam a szüleimen és, hogy Anna nem az igazi anyám. Habár tényleg nagyon sokat köszönhetünk neki, hiszen nem is vagyunk gyerekei, mégis mindent megadott, az övéiként szeret(ett)  bennünket. Viszont azt, hogy 14 éven keresztül titkolt előlem egy ilyen fontos információt nem tudom nem tudomásul venni. Király. Könnyezek.
- Bella!
- Igen tanár nő.- álltam fel.
- Jöjjön ki!- kicsit megtöröltem a szemem. Utálom ha mindenki elkezd faggatózni, mi történt, mi bajom.- Mi baja van?- ne. Most komoly ezért vánszorogtam idáig? Persze, tuti felelés lesz, de akkor térjen már a tárgyra!- Nagyon feszült ma. És a sminkje is elfolyt! Mégis mióta sminkeli magát?
- Nem történt semmi.- válaszoltam. Lehajtottam a fejem és a hajam az arcomba hullott. Közben arra gondoltam mi lehet az amit mondani fog Nina. Újra a fejemhez vágja, milyen szomorú vagyok? Teljesen fölösleges. Mindketten tudjuk. Akkor.... Hogy milyen új cuccot vett? Annak nem szokott ilyen módon, ennyire örülni és nélkülem nem is megy shoppingolni.
- Még szerencse! Akkor máskor olvasson el inkább egy könyvet a tárgyról miután sminkeléshez fog, ugyanis ez rettentő pocsék lett- hátulról hallottam a fiúk csendes kacaját ami pirossággal öntött el, hiszen ennél megalázóbb mondatot nem is hallhatott volna egy lány.- Mindegy- rázta meg fejét lenézően a tanár nő- Fogja ezt a köteget. Ezek a múltheti katasztrofális dolgozataik. Igen, aki nem tanul, legalább puskázni tudjon. A kettes vagy annál rosszabb jegyet birtoklók lapot elő, ma is írnak. Gyerünk! Oszd ki légyszíves!
 Szerencsére az enyém négyes lett, nem fenyegetett ez a veszély.
 A percek nagyon gyorsan teltek, szinte észre sem vettem a csengőt, úgy belefeledkeztem a gondolataimba.
- Gyere, menjünk ki. Nem akarom, hogy itt bent ájulj el, mert ha kint történik mindez, ott jutsz levegőhöz.- kacsintott, megragadta a karom és futva rohantunk le az emeletről.
 Mikor leértünk sétálgattunk fel-le csak vártam, hogy elkezdje mondani valóját. 10 perc elteltével (mikor már nem bírtam tovább és eluralkodott rajtam a kíváncsiság) Nina elé álltam.
- Mi az?- kérdezte "mit sem sejtve" barátnőm.
-  Hát nem mondod?
- Mit kéne mondanom?- és szépen kiszedett szemöldökét az égig húzta.
- Biosz előtt mondani akartál valamit...
- Ja arra gondolsz.... hát az nem olyan nagy szám....
- Jó, de bökd már ki! Elutaztok vagy új ruhát vettél vagy mégis micsoda????- már tényleg rettentő kíváncsi lettem.
- Dehogy! Tudod, hogy nélküled nem mennék vásárolni, utazni meg nem nagy cucc... - láttam már szája sarkában azt a huncut kis mosolyt amit minden ilyen helyzetben látni lehet.- csak annyi... hogy... a nővérem... -mostmár valójában mosolygott.
- Mi van a nővéreddel?- kicsit alább hagyott a lelkesedésem.
- A nővérem szerzett két jegyet a One Direction bécsi koncertjére és mivel őt nem érdeklik az ilyenek nekem adta és mondta, hogy menjek el egyik barátnőmmel. Nem akarsz TE lenni ez a barátnő?