V./2.

V./2.

 A suliba vezető út rémesen telt. Komolyan, nem tudtam milyen reakcióra számítsak Ninától. A pozitív és negatív gondolatok közt őrlődve néztem ki a vízcseppes ablakon. Minden perc óráknak tűnt, a türelmetlenségem egyre fokozódott, kezem remegett, a víz levert. Ennyire még életemben nem paráztam (a föci dogáktól sem, ez pedig hatalmas teljesítmény). Hagytam, hogy a ritmus, a zene más merre sodorjon. A végén már London utcáin sétáltam kézen fogva életem szerelmével. Az egész annyira tökéletesnek tűnt, minden pillanatot valóságként éltem meg. 

Kedvenc ébren-álmodásomból csak a leszállásjelző kiállhatatlan sikítása ébresztett fel. Ezt nem hiszem el! Tovább mentem egy megállóval! Mindenesetre leszálltam és odasétáltam a legközelebbi menetrendhez. Gondolkodj pozitívan! Ennél rosszabb már úgy se lehet! Egy óra múlva jön a legközelebbi járat. Szépen leülök a csövekre, megvárom. Az eső csendben hulldogált, cseppenként itta be a hajam. Zene hű társként segített a várakozásom magányában, így gyorsabban telt az idő.

 Mikor már végre beértem a suliba, még javában tartott a történelem óra. Csak "hangyányit" éreztem magam kellemetlenül, amikor csurom vizesen, ázott dzsekiben, naciban beléptem a terembe. 

- Hát maga, hol járt?- kérdezi meglepődötten a tanárnő.

- Ne tessék haragudni, későn szálltam le a buszról és ez volt a következő járat. - hajtom le elszégyellve fejem. Nem kicsit volt gáz, ahogyan csepegett a hajamból a víz, az osztálytársaim egytől egyig rám bámultak.

- És esik kint... egy "kicsit". Üljön le a helyére, folytatjuk tovább az órát.

Én pedig azt a negyed óra/ tíz percet vacogva az átázott gönceimben dekkoltam végig.

 Töri után elmentem kicsit megszárítkozni. A technika hajszárítóját igénybe véve lestoppoltam a női mosdó egyetlen konnektorját.

- Kicsit jobb lett. - jött be mosolyogva Nina.

 Leplezhetetlen zavaromban csak felhúztam szájam szegleteit és ijedten néztem rá.

- Igen, azt hiszem.- és pillantásomat csak úgy elkaptam a sötétbarna szemei öléből.

- Valami baj van?- kérdezi értetlenül viselkedésemre reagálva.

Őszintén: fogalmam sem volt mit fogok csinálni. Mondjak el mindent elejétől  a végéig vagy zárjam le az egészet egy 'semmi'-vel? Azt hiszem, a legrosszabb, amit tehetek, az utolsó. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát, az idő sürget, ha már végre adódik alkalom, használd ki!

 Kikapcsoltam az eszközt és Nina felé fordultam. Egész más színben láttam a világot szárazon, szóval neki kezdtem mondanivalómnak. Szerencsére csak ketten voltunk.

- Az a helyzet...- kezemmel közben idegesen, ütemesen csapkodom a mellettem levő pultot.

- Igen…?

- Szóval a helyzet... A helyzetem nem túl egyszerű...

- Jó, ezt eddig is tudtam. Ha már megint elkezdenéd, hogy...

- Nem, most kivételesen nem az... Tegnap mondtam... Pontosabban nem mondtam, pedig kérdezted, mit kaptam Annától... Na és emiatt nem könnyű a helyzetem.

- Jut eszembe... Rajongók könyve?- ilyen szemfelcsillanást még életemben nem láttam! Nem bírtam ki mosolygás nélkül.

- Elhoztam, elhoztam. - bólogattam megnyugtatóan.

- Na, de folytasd, folytasd! Már nagyon kíváncsi vagyok. Mit kaptál, ami "nem olyan egyszerű"?

- Repülőjegyet. Repülőjegyet kaptam. - hangomból hallhatóan nem egészen lelkesültem.

- Jujjjjj! Ez nagyon jó! És.. hova?

- Londonba. - és idegesen kapirgálok a földön lábammal. Bátortalanul nézek barátnőm szemébe.

- Nem! - csak "kicsit" lepődött meg, de nagyon boldog volt velem együtt, persze a következő pillanat mindenre rossz fényt vetett. - Mikor indulsz? És ez mégis miért nem egyszerű? Londonba mész csajszi, ez a lehető legjobb dolog, ami történhetett veled!

- Akkor most már érteni fogod: a gépem szombaton indul. Két nap múlva. - erős szemkontaktust tartottam.

- Micsoda? – csalódottság, szomorúság, szívfájdalom. Ezt éreztem egyetlen kérdésből. Nem akarom elveszíteni a legjobb barátnőm!

- Holnapután után. Szombaton. Nem tudom, mikor jövök vissza.

- De... Akkor mi lesz a koncerttel? - miért, miért kellett? Vissza akarom szívni minden egyes kimondott szavamat! Láttam üveges tekintetét amint rám mered, és nem akarja elhinni a történteket. A sokk hasonlóan jelentkezett, mint nálam, de neki sokkal rosszabb lesz. Itt hagyja a legjobb barátnője, akiben megbízott, aki átsegítette minden egyes nehéz pillanatán, erre egyről a kettőre lelép. A három éves gyereket sem dobnak úszógumi nélkül a mély vízbe, hiszen elsüllyed! Anna, ki akarod nyírni?

- Ez az a rész, ami nem egyszerű. Nagyon szépen köszönöm a meghívást, sajnos nem tudok vele élni. Kérlek ne haragudjatok! -megszólalt a becsöngetés. Kicsit sem örültem neki, még koránt sem fejeztem be. Így legalább lesz időm gondolkodni a történteken...

                                                                       *

 Egész nap nem szóltunk egymáshoz. Én próbálkoztam feldobni mindenféle témát, amin eddig mindketten jókat kacagtunk, de nem hatott rá semmi. Csak elfordult és úgy tett, mintha mi sem történt volna, annyi különbséggel, hogy tudomást sem vett rólam. Elment az osztály többi tagjával, akikhez az égadta világon semmilyen szálak nem kötik, elröhögcsélt velük, sőt! Látszólag tökéletesen kijöttek egymással. 

 Leültem az aula büféjének asztalához az utolsó szünetben. Új könyvem olvasására próbáltam koncentrálni egy sajtos pogácsa majszolgatása közben, de képtelen voltam. Gondolkoztam. Összegezve az eddig történteket: nem beszél velem a legjobb barátnőm a nevelőanyám „jó akarásából” kifolyólag, szóval gyakorlatilag halálra unom magam 17 évesen. Se pasim, se egy értelmes emberi lény a környezetemben és egy csomó megoldatlan problémámat hátrahagyva két nap múlva lelépek Londonba, ahol folytatom az itthon elkezdett tétlenkedésemet. No probléma! Túl fogom élni! Valahogy...












~ Köszönöm szépen türelmeteket, megértéseteket és remélem, hogy tetszett a rész :)

sajnálom :(

Sziasztok!
Tudom, hogy több, mint 2 résszel lógok, de ami késik, nem múlik! Holnap mindenképp megírom az V/2-t, holnapután az V/3-at és azután pedig a VI-kal érkezem. Nagyon szépen kérlek ne haragudjatok rám! :( kicsit zsúfolt a 8. :/

Köszönettel: Viky :*

V./1.

V./1.
  Az V. rész három kicsi epizódból fog állni. :)


 Azzal a két hónappal az égadta világon semmi bajom nem lenne, de szombaton indul a gépem! 
- Hát ezt mégis hogy fogom megoldani? Minden hétvégén lerepcsizek Londonba vagy mégis mi a frász?
- Nem. Szombaton elmész, majd január végén hazajössz.- azt az örömteli kifejezést az arcán, huu. Miért nem azt kívántam, hogy akassza fel magát?! Ja, végül is mindegy... azt én is megtehetem.
- Há, ebben csak az az egyetlen probléma, hogy én tanulói éveim gödrös útját taposom, szóval nem tudok kivenni holmi szabadságot!- és hát nem szégyenlem: szabályosan üvöltöttem Keresztanyámmal.
- Van egy laptopod. Meg egy barátnőd...
- Ez meg a másik! Mi a fészkes fenét fogok mondani Ninának? Hupsz, bocsika, a nevelőanyám elküldött két hónapra Anglia fővárosába, így aztán lőttek a koncertnek, amit a cuki nővéred  -ha úgy vesszük-megvett nekem?!- érdekes módon most nem sírtam. A hangom erőteljes, színpadias, lázadó volt, de egy csepp könny sem csurgott le az arcomba. Sose volt még ilyen...
- Megengeded, hogy végig mondjam?- teljesen nyugodtan.
- Csak tessék!- összefontam karjaimat és puffogtam. Szegény bátyám! Azt a szenvedő ábrázatot az arcán!
- Van egy laptopod, internet kapcsolattal. Van egy szuper barátnőd. Az iskola igazgatójával megbeszéltem, hogy minden nap fogsz beszélni Ninával, ő lediktálja a leckét szóval nem maradsz le. Adott speciális felmentést. Nem mellesleg jót fog tenni a kapcsolatunknak, ha egy kicsit távol leszel Tőlem és megtanulod értékelni a helyzeted.
- Áh értem! Ez egy fantasztikus ötlet- túlzó, megjátszott mosoly az arcomon-! Arra akarsz kilyukadni, örüljek neki, hogy kihasználod a szülinapomat! Hát köszönöm, rohadt boldog vagyok!
Megfogtam a könyvet a dobozkával együtt tettem ki tortát tányérra, majd felszaladtam a szobámba.  Cuccaimat (torta kivételével) ledobtam az ágyamra és csak néztem a még mindig működésben lévő laptop képernyőjét, rajta az öt Álomfiú boldog képével. Hagyjam itt Ninát a számtalan idióta osztálytársammal, Bélát Dávidékkal, az életem részét, Budapestet, minden egyes zajával, képével és lépjek le? Mégis ami a legjobban fáj, az a koncert. Mit fog gondolni Nina és Kriszti? Bejelentkeztem Skype-ba. Azonnal egy üzenet: Nina. Megnyitottam.

Sziaa:) mizu? Képzeld Kriszti már lefoglalta a szobákat Bécsben. Egyszerűen álomszép. Mit mondott tegnap Anna? Biztos elenged...Írj ha fent vagy 
:*

 Tessék. Imádlak Anna. Best Keresztanya Ever. Most mit csináljak? Muszáj visszaírnom. Hát akkor hajrá!

Szio :)

 Bevallom, nem estem túlzásokba. 
Alig telt el két perc azonnal itt a válasz. Jajj miért nem jelentkeztem ki azonnal?!

《Hi! Na mit mondott? Boldog születésnapot! ♥

》köszii :) Nina... én mindent megpróbáltam bevetni: hivatkoztam a szülinapomra, karácsonyra, komolyan már csak az életem hiányzott volna a listáról, hogy mi mindent megadnék érte, de hajthatatlan volt :( 

Igen! Továbbra is leírom a történteket, abból nem lehet nagyobb baj. Vagy mégis?

《Jó vicc :D na de komolyan, mit mondott?

 Először én is így gondoltam... Bárcsak ne kéne elmondanom neki! Bárcsak minden másképp történt volna! Minden álmom az volt, hogy elmehessek Angliába, de nem ilyen áron!

》Nem viccnek szántam (sajnos) :( tegnap Szívek Szállodája közben kérdeztem meg, a szemembe nézett és azt mondta, hogy nem

 A válasz csak tíz perc múlva érkezett. Király. Most én leszek a hibás.

《De... mégis miért? Bella ne csináld ezt légyszíves! Le vannak foglalva a szobák. Holnap jössz suliba?

》Igen, már nincs lázam. 

 Mi ez a gyors téma váltás? Ajjajj rosszat sejtek...

《Akkor hazamegyek veled és rábeszélem. Téma lezárva ;) mit kaptál szülinapodra? :)

 Drágám, ennél jobban nem is szomoríthattad volna el magad. Ujjj lehet nem kéne elmondanom... de azzal nagyobb bajt csinálok. Csak valami rossz álom lehet! Rögtön felébredek és megyek a koncertre!

》Képzeld, Dávidtól megkaptam a Rajongók Könyvét *-*

《Neeee! Ezt nem hiszem el!!!! A kis mázlistaaa :D és milyen? 

》Még nem olvastam bele, de holnap elviszem és együtt megnézzük ;)

《WÁÁÁÁÁÁÁ komoly? *.* köszii ♥♥ 

》Igen, komolyan :) alap ♥

《És Anna?

 Találtam kibúvót! Nagyon sok időmbe telt, de megerőltettem a szürke sejtecskéimet és tá-tá-tá-támm! Nem nagy dolog, mégis ésszerű.

》Ne haragudj megyek leckét írni :/ úristen! Már kilenc óra??0.0 észre se vettem
Szia álmodj szépeket, holnap talizunk :) BFF ♥

《Már? :( oksa akkor holnap talizunk 
Puszii sziaa :* ♥

 Majd leléptem. Uff ma nem kértem leckét... jó mindegy majd bepótolom... egyszer..  valamikor.... 
 Órákig ültem az íróasztalom fölé görnyedve, fizika feladatokat próbáltam megoldani, de nem ment. London és a koncert gondolatai között őrlődve, semmi megoldást nem találtam. Lett volna az a variáció, hogy elmegyek a koncertre repülővel, majd vissza Angliába, Nénikéméknek közben füllentek egy Titkos Fiút, akinél ott aludhatok, majd utána szépen visszamegyek, de ahhoz kéne pénz, ami nekem nincs, azt meg nem várhatom el, hogy Nináék fizessék ki. Kezdtem belenyugodni sorsomba: lemaradok a banda koncertjéről, akikért évek óta rajongok és nem telik el nap, hogy nem gondolok arra, milyen eszméletlenül szerencsés barátnőik vannak. Van lehetőségem, mondhatnám, tessék itt van, nem használom ki, itthonmaradok, de közben ott van a Klári nénikém, akivel évek óta nem találkoztam, szegénykém nem is a mostani időkből való és ki tudja, lehet nem lesz rá alkalmam, hogy még egyszer lássam. 
 Nem lesz olyan rossz ez az utazásom! Ha már mennem kell akkor legalább boldogan fogok menni! Biztos lesz még máskor is koncert Magyarország közelében és el tudunk menni együtt Ninával! Éjfélkor már eléggé fáradt voltam, szóval az utolsó gondolat aminek hatására elaludtam az az volt, hogy elmegyek Londonba, letámadom az 1D üzletet és azt az időt minden baj nélkül fogom élvezni! 

IV.

IV.

 Láttam az arcán, hogy abszolút nem lelkesül az ötletért.
- Erre most nem adhatok választ.- teljesen elkomorult és a film felé fordult.
- Egy "talán"-t se?- nagyon reménykedtem, hogy ez most csak valami rossz vicc, szóval biztatóan, mégis félénken mosolyogtam rá. 
- Nem.
- Miért? Akkor semmi mást nem kérek se szülinapomra, se karácsonyra, se mikulásra, sőt! Még a következő szülinapomra sem.- bevetettem a bociszemeket is.
- Nem a pénzről van szó. Nem engedlek el.- folytatta ugyanazon az unott, semleges hangján.
- Akkor? Kriszti eszméletlenül megbízható ember. A jogosítvány is több, mint 2 éve meg van, Bécs pedig nincs messze...
- Nem -szünet- engedlek- szünet- el!- meresztette rám szúrós tekintetét.
- DE MÉGIS MIÉRT?????????- kezdtem könnyezni, hangom akadozott, a dühtől pedig  épphogy nem robbantam fel. Nina, nekem még egyszer ne merd azt mondani, milyen kedves, aranyos, megértő és van miért hálásnak lennem neki!
- Most nem mondom el. Meglepetés szülinapodra- mosolygott- ami pedig holnap lesz.- Oh tényleg! Holnap szülinapom lesz! Már november 12-e van?
- Én ezt szeretném szülinapomra.
- Már késő. Menj fel aludni! Az orvos is megmondta, pihenned kell.
- Így nem tudok és különben is...
- Menj fel légyszíves aludni!
- Hiszen megy a Szívek szállodája!
- Indulj felfelé, mert így meg végképp nem foglak elengedni!- szinte üvöltött. Ezt is utálom benne. Semmi türelme a gyerekekhez! Bevallom nem vagyok könnyű eset, pont ezért lehetne megértőbb.
- Álmodj szépeket!- vágtam hozzá zsörtölődő hangomon.
- Jó éjszakát!- mondta nyálasan, én meg felmentem.

  Másnap

 A doki utasítására kedden is otthon maradtam. Unalmas volt az egész délelőttömet ágyam rabságában tölteni. Belegondoltam mennyi minden mást tudnék csinálni suli után, például elmennénk Ninával moziba, vagy vásárolgatni, lehetne játszanom Bélával, a kiskutyámmal s a többi, és nem tehetem. Helyette itthon dekkolhatok a négy fal közé zárva nézegethetek 1D-s képeket, beszélgethetek totál ismeretlen emberekkel akik bejelölgetnek közösségi oldalakon vagy bámulhatok koncertfelvételeket azon filozofálva, hogy egyszer talán én is eljutok oda... A legnagyobb vágyam pedig soha nem fog sikerülni, bármennyire is szeretném. Szembe kellett néznem a világ legszörnyűbb tényével, hogy akármennyire is törekszem az álmaim felé, egy se fog megvalósulni. 
 Nyitogattam az oldalakat, olvasgattam Facebookon One Directionos posztokat,tweeteltem úja a szokásos #OneDirectionWhyNotHungary trendet, majd lementem bekapcsoltam a DVD lejátszót és elindítottam azt a lemezt, amelyiken kedvenc műsorom összes epizódja rajta volt. Fogaskerekeim nem álltak meg egy percre sem. Mégis mi az oka annak, hogy mindig ilyen őrületesen jól néznek ki, mindig ilyen kirobbanó formában vannak? Soha nem lesz alkalmam megkérdezni tőlük. Rengeteg hasonló gondolat kavargott a fejemben, majd mikor a sok-sok információt már nem bírtam, álomba sírtam magam.
 A gyertya csalogató illata keltett fel életem legszebb álmából. Doncaster Rovers meccsen voltam legjobb barátnőmmel, amikor Louis kiintegetett a nézőtérre és egy csókot dobott felém.
- Min mosolyogsz ennyire?- kérdezi barátságosan nevelőanyám.
- Csak szépet álmodtam...- hajtom le szomorúan a fejem. Annyira élethű volt...
- Boldog születésnapot!- köszöntött fel Dávid bátyám egy közepes dobozkával a kezében.
- Nagyon szépen köszönöm, de nem kellett volna. Mondtam, hogy csak a koncertet szeretném szülinapomra.
- Ami tegnap derült ki, viszont ezt már két hónapja megvettem neked.- mosolygott őszintén.
Ízlésesen lehúztam róla a halacskás csomagolást és megcsillant a borító: One Direction Rajongók Könyve. Felpattantam a kanapéról és testvérem nyakába ugrottam. Könnyeim újra kicsordultak, de a feltűnés-keltés elkerülése végett pólójába töröltem.
- Ennél szebb ajándékot aligha kaphattam volna, köszönöm.- ilyet pedig ritkán mondok, de szívemből szólt.
- Örülök, hogy tetszik. Nem is tudtam, hogy így oda vagy egy süti bandáért.- mosolygott. Rosszul tetted bátyókám.
- Hol hallottál ilyenről? Nem vagyok oda süti bandáért...
- De Nina azt mondta,hogy...-közbe vágtam (Nina tanítása...).
- Gondolom azt mondta, hogy szeretem a One Directiont. Igen, imádom őket, más bandáért nem rajongok, úgyhogy valamit nagyon, de nagyon félreértettél.
- Pedig... jó mindegy.
- Az én ajándékomat csak a torta után adom oda.- nézett rám sejtelmesen nevelőanyám.- Szóval torta!!
Nagyon aranyos gesztus volt Annától, hogy külön rendelt 17. születésnapomra 1D-s tortát (pedig eddig mindig saját készítésű volt). Fogadom, látta amikor képernyőzárnak ezt állítottam be.
Miután nehéz szívvel (legalábbis én) elfogyasztottuk, jött az ajándék ami miatt már nagyon izgultam.
- Fogadd sok szeretettel ezt a kis apróságot!- barátságos mosolygás... mint mindig, mikor egy görénységet csinál.
- Köszönöm- és kicsit magabiztosabban vettem át a tolltartó méretű dobozkát.
Lassan bontottam ki. Mielőtt kinyitottam volna a dobozkát hatalmas levegőt vettem. Felnyitottam a fedelét.
- Nem.-mondtam meglepődötten.
- De-de.-hatalmas vigyorra nyílt Anna szája.
- Mi az?- kérdezi izgatottan Dávid.
- Egy repülőjegy.
- Hova?
- Londonba!- és idétlenül toporzékolni kezdek attól a kirobbanó érzéstől, amit hétköznapi nyelven boldogságnak hívunk.
- Örülsz?- kérdezi Anna.
- Igen, nagyon!
- Akkor nézd meg mi van alatt.- én pedig felhajtottam a jegyet.
Egy üzenet várt az angliai Nénikémtől. Megállt a szívverésem. Két hónap Angliában?