IV.

IV.

 Láttam az arcán, hogy abszolút nem lelkesül az ötletért.
- Erre most nem adhatok választ.- teljesen elkomorult és a film felé fordult.
- Egy "talán"-t se?- nagyon reménykedtem, hogy ez most csak valami rossz vicc, szóval biztatóan, mégis félénken mosolyogtam rá. 
- Nem.
- Miért? Akkor semmi mást nem kérek se szülinapomra, se karácsonyra, se mikulásra, sőt! Még a következő szülinapomra sem.- bevetettem a bociszemeket is.
- Nem a pénzről van szó. Nem engedlek el.- folytatta ugyanazon az unott, semleges hangján.
- Akkor? Kriszti eszméletlenül megbízható ember. A jogosítvány is több, mint 2 éve meg van, Bécs pedig nincs messze...
- Nem -szünet- engedlek- szünet- el!- meresztette rám szúrós tekintetét.
- DE MÉGIS MIÉRT?????????- kezdtem könnyezni, hangom akadozott, a dühtől pedig  épphogy nem robbantam fel. Nina, nekem még egyszer ne merd azt mondani, milyen kedves, aranyos, megértő és van miért hálásnak lennem neki!
- Most nem mondom el. Meglepetés szülinapodra- mosolygott- ami pedig holnap lesz.- Oh tényleg! Holnap szülinapom lesz! Már november 12-e van?
- Én ezt szeretném szülinapomra.
- Már késő. Menj fel aludni! Az orvos is megmondta, pihenned kell.
- Így nem tudok és különben is...
- Menj fel légyszíves aludni!
- Hiszen megy a Szívek szállodája!
- Indulj felfelé, mert így meg végképp nem foglak elengedni!- szinte üvöltött. Ezt is utálom benne. Semmi türelme a gyerekekhez! Bevallom nem vagyok könnyű eset, pont ezért lehetne megértőbb.
- Álmodj szépeket!- vágtam hozzá zsörtölődő hangomon.
- Jó éjszakát!- mondta nyálasan, én meg felmentem.

  Másnap

 A doki utasítására kedden is otthon maradtam. Unalmas volt az egész délelőttömet ágyam rabságában tölteni. Belegondoltam mennyi minden mást tudnék csinálni suli után, például elmennénk Ninával moziba, vagy vásárolgatni, lehetne játszanom Bélával, a kiskutyámmal s a többi, és nem tehetem. Helyette itthon dekkolhatok a négy fal közé zárva nézegethetek 1D-s képeket, beszélgethetek totál ismeretlen emberekkel akik bejelölgetnek közösségi oldalakon vagy bámulhatok koncertfelvételeket azon filozofálva, hogy egyszer talán én is eljutok oda... A legnagyobb vágyam pedig soha nem fog sikerülni, bármennyire is szeretném. Szembe kellett néznem a világ legszörnyűbb tényével, hogy akármennyire is törekszem az álmaim felé, egy se fog megvalósulni. 
 Nyitogattam az oldalakat, olvasgattam Facebookon One Directionos posztokat,tweeteltem úja a szokásos #OneDirectionWhyNotHungary trendet, majd lementem bekapcsoltam a DVD lejátszót és elindítottam azt a lemezt, amelyiken kedvenc műsorom összes epizódja rajta volt. Fogaskerekeim nem álltak meg egy percre sem. Mégis mi az oka annak, hogy mindig ilyen őrületesen jól néznek ki, mindig ilyen kirobbanó formában vannak? Soha nem lesz alkalmam megkérdezni tőlük. Rengeteg hasonló gondolat kavargott a fejemben, majd mikor a sok-sok információt már nem bírtam, álomba sírtam magam.
 A gyertya csalogató illata keltett fel életem legszebb álmából. Doncaster Rovers meccsen voltam legjobb barátnőmmel, amikor Louis kiintegetett a nézőtérre és egy csókot dobott felém.
- Min mosolyogsz ennyire?- kérdezi barátságosan nevelőanyám.
- Csak szépet álmodtam...- hajtom le szomorúan a fejem. Annyira élethű volt...
- Boldog születésnapot!- köszöntött fel Dávid bátyám egy közepes dobozkával a kezében.
- Nagyon szépen köszönöm, de nem kellett volna. Mondtam, hogy csak a koncertet szeretném szülinapomra.
- Ami tegnap derült ki, viszont ezt már két hónapja megvettem neked.- mosolygott őszintén.
Ízlésesen lehúztam róla a halacskás csomagolást és megcsillant a borító: One Direction Rajongók Könyve. Felpattantam a kanapéról és testvérem nyakába ugrottam. Könnyeim újra kicsordultak, de a feltűnés-keltés elkerülése végett pólójába töröltem.
- Ennél szebb ajándékot aligha kaphattam volna, köszönöm.- ilyet pedig ritkán mondok, de szívemből szólt.
- Örülök, hogy tetszik. Nem is tudtam, hogy így oda vagy egy süti bandáért.- mosolygott. Rosszul tetted bátyókám.
- Hol hallottál ilyenről? Nem vagyok oda süti bandáért...
- De Nina azt mondta,hogy...-közbe vágtam (Nina tanítása...).
- Gondolom azt mondta, hogy szeretem a One Directiont. Igen, imádom őket, más bandáért nem rajongok, úgyhogy valamit nagyon, de nagyon félreértettél.
- Pedig... jó mindegy.
- Az én ajándékomat csak a torta után adom oda.- nézett rám sejtelmesen nevelőanyám.- Szóval torta!!
Nagyon aranyos gesztus volt Annától, hogy külön rendelt 17. születésnapomra 1D-s tortát (pedig eddig mindig saját készítésű volt). Fogadom, látta amikor képernyőzárnak ezt állítottam be.
Miután nehéz szívvel (legalábbis én) elfogyasztottuk, jött az ajándék ami miatt már nagyon izgultam.
- Fogadd sok szeretettel ezt a kis apróságot!- barátságos mosolygás... mint mindig, mikor egy görénységet csinál.
- Köszönöm- és kicsit magabiztosabban vettem át a tolltartó méretű dobozkát.
Lassan bontottam ki. Mielőtt kinyitottam volna a dobozkát hatalmas levegőt vettem. Felnyitottam a fedelét.
- Nem.-mondtam meglepődötten.
- De-de.-hatalmas vigyorra nyílt Anna szája.
- Mi az?- kérdezi izgatottan Dávid.
- Egy repülőjegy.
- Hova?
- Londonba!- és idétlenül toporzékolni kezdek attól a kirobbanó érzéstől, amit hétköznapi nyelven boldogságnak hívunk.
- Örülsz?- kérdezi Anna.
- Igen, nagyon!
- Akkor nézd meg mi van alatt.- én pedig felhajtottam a jegyet.
Egy üzenet várt az angliai Nénikémtől. Megállt a szívverésem. Két hónap Angliában?