VI.

VI.

 Sziasztok! Köszönöm a 2 feliratkozót, a több, mint 1100 oldalmegjelenítést azzal együtt, hogy ismét ide kattintottatok , el se tudjátok képzelni, mennyit jelentetek nekem! Mint látjátok, végrehajtottam egy-két aprócska újítást és még mindig nincs kész, ugyanis a fejléc, stb. mind készülőben van, de remélem, hogy a tartalom újbóli visszatérésre fog ösztönözni Benneteket! Nem húzom az időt,  jó szórakozást ;)

                                                                                         Viky

 Az előző részek tartalmából:
- Ne. 2 hónap Angliában?
- A helyzetem nem túl egyszerű... Repülőjegyet. Repülőjegyet kaptam. 
- Ahhoz képest, hogy tizenhat éves vagyok, nem egészen tanultam meg a dolgokat a helyén kezelni... 
- Annyira jó volt Budapest utcáin a kissé csípős novemberi levegőben beszélgetni Ninával... Ez fog legjobban hiányozni.


 Suli után már az utolsó simításokat végeztem az induláshoz szükséges cuccok összekészítésében. Annyira fura érzés 'elköltözni'... Két hónapot fogok eltölteni totál idegen környezetben, némi nyelvtudással, viszont senkit (a rokonaimon kívül) nem fogok ismerni. Hogyan szerzek majd barátokat, vajon a szomszédokat mennyire tudom majd kikészíteni, lesz-e sok jó fej kóbor kutyus, mint itthon, s a többi, s a többi? Mindenesetre áthívtam legjobb barátnőmet, így legalább kicsit több információm lesz a külföldi életről (bár még ő sem volt Londonban, de néhány brit várost már bejárt), szokásokról, hagyományokról, egy-két szleng kifejezést is a fejembe ver, aztán nagy levegőőőőőőőőőőőőőőő... Go to London!

*később

 - Igazából nincs semmi lényeges, csak élvezned kell pillanatokat, az éttermeket, az ételek ízét, de le merem fogadni, hogy anorexiásan jössz majd haza, mert az angol konyha rémes, legalábbis szerintem, de mondom: a kilátás, az épületek, az emberek... Fantasztikusak! Kedvesek, aranyosak, barátságosak, segítőkészek, de ezt az 1D Youtube videókból láthattad... Szórakozz jól, légy közvetlen, de szerény meg kissé visszahúzódó, mosolyogj, de ne túlzottan, légy ott a fontos eseményeken, de ne légy tolakodó... Röviden: hozd a formád: Keep calm and have fun! Ez csak egy utazás, kirándulás vagy hívd aminek akarod, odaköltözöl, légy boldog, elégedett... Ezt nem lehet elmondani! Tapasztalj! - a híján kiselőadást lazán kipengette a kisujjából, mintha a szomszédba ugranék át egy köcsög tejért vagy mit tudom én.
Neki ez természetes, de nem akarom elrontani ezt az egészet.
- Igazad van. Az egészet túlspirázom. Felesleges. IZGULOOOOOOOK!- néztem Ninára önfeledten boldogan.
- De nem kell! -nyugtatgatott.- Viszont gyorsan elrepült az idő mennem kell, lassan kilenc óra. Holnap akkor tíz körül itt vagyunk és felviszünk a reptérre. Kellemes utolsó éjszakát az ágyadban idén! -kacsintott, majd lement felöltözni, ahova én is elkísértem.
- Ne szórakozz velem! A gondolatától is rosszul vagyok.
- London gondolatától? Ha szeretnéd felhasználom a repjegyed... 
- Álmodozz királylány! -mosolyogtam. - Három nap után unni fogom magam. Kár, hogy nem jöhetsz -biggyesztettem le szám szélét.
- Tuti fogsz találni valami barátságos emberi lényt... Elvégre Európa egyik országába mész, és nem a Marsra, sőt! Londont sem szálták meg UFO-k vagy hasonlók. -tréfálkozva mosolygott, közben felemelte táskáját- Akkor holnap! Szia, jó éjszakát! -megöleltük egymást. A gimiben mi vagyunk az egyetlenek, akik búcsúzásuk vagy találkozásuk alkalmával nem puszilgatják össze-vissza a másikat. Nina utoljára Bélát, a kutyámat, emberek közül pedig a volt barátját puszilta meg, de ehhez semmi köze. Mi barátok vagyunk, nem pedig házaspár.
- Rendi, akkor holnap. Szia! -ezzel becsuktam az ajtót, majd szomorúan döltem neki. 
Elmegyek. Világot fogok látni. Pontosabb a világ egy részét. A világ legjobb részét. Kár, hogy ez áldozatokkal jár. Hiányozni fog sok minden, de ha jobban belegondolok, akkor minden vég valami új kezdete. 
 Összedobtam egy gyümölcssalátát, majd futólépésben visszatértem szobám olykor búskomor falai közé, precízen összehajtogatott takarómmal befedett ágyam tetejére vetettem hasra  magam, bekapcsoltam a TV-m és egy krimi közben elmajszolgattam az általam készített finomságot.
- Sziasztok! -hallottam Anna vidám hangját a bejárattól. 
Befejeztem a nasimat, levittem a tálat és kivételesen normális voltam.
- Szia! -dobtam az eszközöket a mosogatóba- Milyen napod volt?
- Elég fárasztó... Sok vendég jött be, a legtöbb pedig eléggé határozatlan, bizonytalan volt, hol kapcsolódjon ki párjával, családjával, barátaival. Nem értem, miért nem lehet itthon tölteni a karácsonyi ünnepeket. -nevelőanyám ugyanis egy utazó iroda lelkes alkalmazottja. 
- Az nem túl jó. Akkor pihenj le! 
- Inkább neked kéne minnél előbb takarodót fújni, ha a holnapi napod nem akarod pokróc hangulatban tölteni. Hétkor megyek, felébresztelek. Álmodj szépeket!
- Te is -majd elindultam zuhanyozni.
Fél tizenegy is elmúlt, mire mindennel végeztem, mégsem tudtam aludni, gondolatok sokasága vert fel újra meg újra. Körülbelül másfél óra után a More Than This nyugodt dallama ellen már feladták a küzdelmet és tudatalattim sejtelmes világába kerültem.


Másnap


- Jó reggelt, ébresztő! Hagytam még fél órát látva, mennyire aszott vagy -keltett Anna mosolygós, barátságos, kicsit anyai hangja.
- Máris? -nyújtózkodok felfelé, nyitom ki szinte összeragadt szemeimet. 
- Aludhatsz, ha nem akarsz elmenni innen jó messze... -erre kipattantam ágyamból, amin a pótanyám jót nevetett (bár szerintem fele ennyire nem volt vicces).
Kitereltem kezemmel a szobámból, elmentem zuhanyozni, felöltöztem, szépen megfésülködtem, feldobtam magam egy kevés szemceruzával, kicsit besütöttem a hajam, háromnegyed óra múlva már az étkező asztalnál ültem és kivételesen hárman fogyasztottuk el utolsó idei közös reggelinket. 
- Majd csinálj fotókat, meg hozz valami ajándékot! -figyelmeztetett Dávid.
- Mire gondoltál?
- Van pár ötletem -keresgélt zsebében, majd egy nyolc-kilenc centis listát nyújtott át nekem. Rögtön olvastam.
- Na nehogy már gördeszkás cuccokra fogom költeni a zsebpénzem?! -néztem rá.
- Nem is a sajátod... -majd tizenötezer forintot adott hozzá.
- Ezzel sokra fogok menni -válaszoltam ironikusan.
- Azt hiszem vagy már olyan nagy lány, hogy el tudja menni egy valutaváltóba és szépen elkérd fontban...
- Ha megmondod mikor...
- Dávid, Belláért tizenöt perc múlva jönnek Nináék, nem lesz ideje -szólt közbe Anna.
- Ja... Úgy más -visszahúzta a pénzt.- Majd postázom.
- Majd megveszem -hangom kissé diadalittas volt.
- Na akkor ha befejeztétek a vitatkozást lehozhatjátok a bőröndöket, táskákat, meg a többit.
- Köszi a reggelit! -pakoltam el, majd indultam az első csomagért.
- Me too / Én is/- válaszolta sietős hangon, angolos hangulatban, aztán utánam jött.
- Melyikeket vigyem le? -kérdezi, amint felért. A két legnehezebbet adtam a kezeibe.
- Az igen!
- Mi van, már nem akkora a szád? A szauna leizzasztotta az izmaidat vagy maguktól szívódtak fel? -vetem oda neki kicsit lenézően.
- Kíváncsi lennék te mit szólnál, ha neked adnám.
- Szerencsére én nem hívom magam súlyemelő bajnoknak -és máris eggyel a kezemben lefelé vettem az irányt.
Épp időben végeztünk, ugyanis Nináék Zafirája állt meg a házunk előtt.
- Sziaaaaaaaaa! -nyújtotta el végét barátnőm miközben sprintelt felém és karjaimba vetette magát.
- Szia! -mondom kicsit kuncogva.
- Hogy érzed magad? -velem szemben szorongatja a kezeim. Bratyó meg Anna pakolja a csomagjaimat. Nem sok, nem is annyira nehéz... Csak majdnem sérvet kapott a tesóm.
- Eszméletlenül! -ujjongtam. - Alig bírtam elaludni!
- Akkor épp itt az idő! Beszállás gráciák! -mondja Beatrix, a majdnem anyukám. Sajátjaként tekint rám, pedig csak a lánya best friendje vagyok.
Odafordultam Annához.
- Nagyon szépen köszönöm, és... -felnéztem a földről- Ne haragudj kérlek!
- Jajj, dehogy haragszom! Örülök, hogy örülsz -majd megölelt, amiből viszonylag gyorsan ki is bontakoztam.
- Kellemes utazást! 
- Köszi Dave! -és a kocsi ajtaja zárult.
- Kössétek be magatokat. Indulás! -a motor beindult, ellentétben a vérkeringésem befagyott, Nina pedig kicsattanóan boldogan pillantgatott felém.
- Na, most izgulsz?
- Nálad nem jobban -nevettem rá.
 Háromnegyed órába telt amíg odaértünk? Majdnem... Hatalmas volt a forgalom, mindenki dudált össze-vissza, a sorok legtöbbször befagytak, Bea idegesen kocogtatta a könyöktámasztót, totál káosz volt Budapest szombaton. Szerencsére még tíz előtt elindultunk, így még tizenegy előtt odaértünk a reptérre.
- Mindened meg van? Semmit nem hagytál otthon?- kérdezi barátnőm aggodalmasan.
- Igen, persze. Vagyis...
- Ne. Mi az?
- Most foglak itthon hagyni -mosolyogtam szokásos átverős hangomon.
- Honnan tudod? -nevetett.
- Micsoda?
- Jó, csak vicceltem.
- Londonba gép 5 perc múlva indul. Kérjük, foglalják el helyeiket, köszönjük! -hallatszott a hangszórókból
- Akkor búcsúzok. -biggyesztetettem le szám szélét- Légy jó, estefelé Skypolunk, majd hívlak.
- Rendben van. Kellemes utazást és ismered a mondást: Csak vidáman! -kuncogtunk.
- Szia, szép napot! Még valami: puszilom a nővéredet is, meg nagyon sajnálom, hogy nem tudok elmenni -szomorodtam el.
- Áhh szót sem érdemel! Érezd jól magad, puszi szia.
- Én is minden jót kívánok, hívj fel ha odaértél! Szép napot! -nyomott csókot az arcomra Bea.
- Persze, mindenképp.
 Végül elhagytam őket, még integettem egyet, majd eltűntem. 
 Elfoglaltam első osztályon a helyem a gépen. Lassan emelkedett a levegőbe utasaival (meg a vérnyomásommal), liftezett a gyomrom, szívem őrült ritmust vert, amit egy stuardess is észrevett.
- Üdvözöljük! Tudok szolgálni valamivel? Ital, étel? Mondja, jól érzi magát?
- Igen, köszönöm, remélem minden rendben. -mosolyogtan riadtan- Egy narancslevet megköszönnék.
- Rögtön hozom -lelépett.
Még pár óra utazás és megérkezünk Londonbaaa!!!! Felejthetetlen élmény lesz! So.... GO TO ENGLAND! ♥